Ezek a képek friss képek de az emlékeim azok már nem olyan frisek.3 éve (2006) február 16-án találkoztam elöször a mostani páromal az Árpád hidon a 26-os busz megállojában,rögtöni elhatározás volt hogy sétáljunk ki a Margit szigetre.Ép ilyen havas latyakos idö volt de már nem esett a hó..Neki vágtunk a nem kicsi de roppantul zajos sétának,a hid közepénél tarhattunk mikor jött egy nagy teher autó s az utrol az összes latyakos sáros vizet mind ránk verte (jol eláztunk ) még ez a baleset sem tántoritott el a tervünktöl,hogy sétálunk s beszélgetünk egy csendes romantikus helyen.Pár órát el bokláztunk soakt beszélgetünk s nevettünk s észre sem vettük,hogy jól átfagytunk.....Most hogy lent voltam sétálni szerelmünk iciny kis gyümölcsével eszembe jutott az a nap s jokat mulatam magamban hoyg mien kis ázot fázot sáros emberkék voltunk de nem zavart cseppet sem benünket.
Hó láttán a gyerek korom is eszembe jut,sokat sétáltam s hógolyoztam a haverokkal meg a kutyákkal(épp azal amelyik otthon volt )jó buli volt annak idelyén is,de felnötként még jóbb buli hisz a kis törpicseknek megmutathattam a hó adta jó mokáit.
Igaz Csipi (a kislányom) mosojogva nézet hogy mi ez a nagy fehérség de ahogy mondtam neki itt az ablakba állva hogy megreggelizünk meg anya megcsinálja dolgát s alvás elött lemegyünk kicsit mokázni,értette is mert röktön közölte pápá s ment felvenni a kis piros csizmáját.Lent már sokkolob volt a hatása a hónak mert ki sem akart lépni a lépcsö házbol,de nagy rábeszélésre unszolással s kis könyörgéssel sikerült nagy örömére,tetszett ahogy ropogott a ho a talpa alatt és anya hogolyozápora is tetszett neki nah meg az hoyg hideg s vizes és menyi mennyi hoembert csináltak az iskolások...
Bizom benne holnapra még nagyobb hó lesz és már 3-asban tudunk apával együtt hógyólyózni és élvezni ujra a gyerek kort :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése