Emlékszem még kilány voltam mikor apukám ott ült velem az orvosnál és várta velem izgatottan,hogy a betegfelvételen végezzünk és a kortermembe kisérhessen....Én meg csak azon ügyködtem,hogy az összes arra járó orvost,nővért,műtöst meg tanitsam fütyülni.Eleinte mosolygot aztán meg meg szoritotta a kezem és halkan rámszolt maradj csendben itt nem szabad fütyülni....Emlészem mikora mütétemen is túl estem ő ott volt mikor kinyitottam a szemem és aggodva figyelt,hogy minden rendben van e velem...
Nincs oylan nap,hogy ne gondolnék rád úgy hogy tudjam a lecsorduló könnycseppjeimet ne törölnéd le úgy mint rég....
Hiányzol nagyon mióta elmerültél a mult és jelen nyugalmába,hogy odafentről óvj és vigyázz rám-ránk......
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése